Mi lesz az Európai Uniós védjegyekkel a Brexit után?

A Brexit kifejezés az Egyesült Királyság kilépésére utal az Európai Unióból.[1] 2016. június 23-án az Egyesült Királyság népszavazást kezdeményezett arról, hogy tagja maradjon-e az Európai Uniónak („brexit népszavazás”). Ezt követően 2017. március 29-én az Egyesült Királyság bejelentést tett az Európai Tanácsnak arról, hogy ki szeretne lépni az Európai Unióból, így ezzel el is indította az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke[2] szerinti eljárást.[3] 

Miután az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból (a továbbiakban: Brexit) a Brexit utáni átmeneti időszak 2020-ban lezárul. Az Európai Unióban a Madridi Jegyzőkönyv alapján oltalom alatt álló nemzetközi védjegyek 2021. január 1-jét követően az Egyesült Királyság területén már nem élveznek védelmet.

Az Európai Unió egész területére kiterjedő hatályú európai uniós védjegyek oltalma, amelyeknek a bejelentésére a Brexit időpontja után kerül sor, értelemszerűen az Egyesült Királyság területére már nem fog kiterjedni. Ebből következik, hogy az Egyesült Királyság kilépését követően a magyar vállalkozásoknak illetve a többi részes tagállam vállalkozásainak e területen külön kell majd védjegyoltalmat igényelniük. Tehát 2021. január 1-jét követően az Európai Uniós védjegy lajstromozások sem lesznek érvényesek az Egyesült Királyságban.

Kérdéses, hogy már fennálló jogosultságok és a Brexitet megelőzően szerzett védjegy- és egyéb jogi oltalmak sorsa hogyan alakul a továbbiakban. Amennyiben adott személynek már meglévő, azaz létező jogosultsága van, akkor ebben a szakaszban nincs semmilyen jellegű közreműködési kötelezettsége. Valamennyi oltalom alatt álló nemzetközi és Európai Uniós védjegyként lajstromoztatott megjelöléshez hasonló brit védjegyeket hoznak létre, amelyeket rögzítenek az Egyesült Királyság nyilvántartásában. E rendkívüli helyzet megoldása érdekében 2021. január 1-jén generálnak az Egyesült Királyságban egy összehasonlítható védjegyet minden olyan nemzetközi és Európai Uniós védjegy megjelöléssel kapcsolatban, amely közvetlenül 2021. január 1-e előtt védett státusszal rendelkezik. Vagyis hasonló védjegyeket hoznak létre költségmentesen a nemzetközi vagy Európai Uniós védjegy jogosultja számára. Emellett biztosítják, hogy a jogtulajdonosokra minimális adminisztratív terheket rójon a változtatások eszközlése. Tehát minden védett oltalomhoz létrehoznak egy összehasonlítható védjegyet. Minden ez alapján létrehozott, új brit jogosultságot úgy kezelnek, mintha az Egyesült Királyság törvényei szerint igényelnék és e törvényeknek megfelelően lajstromoznák.[4]

Mindez tehát azt jelenti, hogy a kilépési megállapodás szerint az Egyesült Királyság a Brexit időpontjában oltalom alatt álló európai uniós védjegyeket is automatikusan nemzeti védjeggyé alakítja. Minden további kérelem, vizsgálat és díjfizetés szükségessége nélkül. Az így átalakított nemzeti védjegyek megőrzik az érintett európai uniós védjegy bejelentési, elsőbbségi, illetve szenioritásának napját is. Az Egyesült Királyság által nemzeti védjeggyé alakított európai uniós védjegyek oltalmi ideje megegyezik az átalakított európai uniós védjegy lejáratáig hátralévő oltalmi idejével, és megújítása esedékességének napja is annak lejárati napjához igazodik majd.

Az olyan európai uniós védjegybejelentések tekintetében, amelyek már elismert bejelentési nappal rendelkeznek, a bejelentők az átmeneti időszak leteltét követő kilenc hónapon belül jogosultak arra, hogy az „eredeti” bejelentés bejelentési napját, elsőbbségét, illetve szenioritását megtartva, az Egyesült Királyságban nemzeti védjegybejelentési kérelmet nyújtsanak be. Az átmeneti időszak a Kilépési megállapodás hatályba lépésének napjától 2020. december 31-ig tart.[5]

A szenioritás az Európai Unió jogszabályaiból eredő fogalom. Kizárólag az Európai Uniós védjegyekre, az Európai Uniós védjegyekből átalakított brit védjegyekre, illetve a nemzetközi megjelölésekre vonatkozik a szenioritás. Ez lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy nemzeti bejegyzett védjegyeiket egyetlen nemzetközi megjelöléssé egyesítsék. Ennek folyamán megőrzi e nemzeti jogosultságok „szenior” dátumát, továbbá rögzíti azokat a nemzetközi vagy Európai Uniós megjelölés vonatkozásában. A szenioritás meghatározhatja a meglévő nemzetközi megjelölés hatályba lépésének időpontját. Biztosítják emellett, hogy a korábbi brit vagy nemzetközi védjegyeken alapuló szenioritási igényeket elismerjék. Az új törvény biztosítja, hogy a korábbi brit, illetve nemzetközi védjegyen alapuló, a nemzetközi megjelöléssel összefüggésben bejegyzett elsőbbségi igényeket az összehasonlítható brit védjegy megtartsa, illetve a bejelentési, prioritási és időbeli adatok automatikusan átkerülnek majd az új brit jogosultságra. Az Egyesült Királyságbéli bejelentési eljárás lehetővé teszi az elsőbbségi és időbeli dátumok rögzítését az átmeneti időszak végét követő kilenc hónapon belül benyújtott, függőben lévő nemzetközi és Európai Uniós kérelemnek megfelelő bejelentések számára.[6]

A jövőbeni megújítások esetén a nemzetközi bejelentés részeként benyújtott oltalom alatt álló Európai Uniós megjelölésből létrehozott összehasonlítható védjegyek egységesen megkapják a hozzájuk megfelelő nemzetközi vagy Európai uniós lajstromozás dátumát. Csakúgy, mint az Európai Uniós védjegyekből létrehozott összehasonlítható védjegyek esetében, a megújításra vonatkozó emlékeztető értesítéseket elküldik az összehasonlítható védjegyek jogosultjainak. Amennyiben a jogosult összehasonlítható védjegye 2021. január 1-jét követően közvetlenül hat hónapon belül lejár, ebben az esetben is megújítási értesítést küldenek majd a lejárat tényleges napján (vagy a lehető legrövidebb időn belül). Ez a megújítási emlékeztető tájékoztatja a védjegyjogosultakat arról, hogy az összehasonlítható védjegye lejárt, és a megújításra további hat hónapos megújítási időszak áll rendelkezésére, amely az értesítés napjától kezdődik. A megújítást külön kell majd fizetni az Egyesült Királyságban lajstromoztatott védjegyek kapcsán.

Az egyezkedés jelenleg is folyamatban van a felek között, legújabban a brit kormány elvben megállapodott abban, hogy az észak-írországi intézkedésekről szóló megállapodás részeként visszavon bizonyos záradékokat a Brexit-jogszabályokból, továbbá vállalta, hogy nem vezet be további intézkedéseket az Egyesült Királyság parlamentje előtt esedékes pénzügyi törvényjavaslatban, amelyek szintén ellentétesek lennének az EU válási szerződésével.[7]

Összegezve az eddigieket, tehát a Brexitet megelőzően már fennálló jogosultságok tekintetében a védjegy- és egyéb jogi oltalmak nem vesznek el, csupán átalakulnak az Egyesült Királyság nemzeti jogosultságaivá.

Írta: Dr. Árkosy Lilla

[1] „Brexit: All you need to know about the UK leaving the EU”, BBC News, 2016. november

[2] Európai Unióról szóló szerződés 50. cikk: (1) Saját alkotmányos követelményeivel összhangban a tagállamok bármelyike úgy határozhat, hogy kilép az Unióból.

(2) A kilépést elhatározó tagállam ezt a szándékát bejelenti az Európai Tanácsnak. Az Európai Tanács által adott iránymutatások alapján az Unió tárgyalásokat folytat és megállapodást köt ezzel az állammal, amelyben az érintett államnak az Unióval való jövőbeli kapcsolataira tekintettel meghatározzák az illető állam kilépésének részletes szabályait. Ezt a megállapodást az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke (3) bekezdésének megfelelően kell megtárgyalni. A megállapodást az Unió nevében a Tanács köti meg minősített többséggel eljárva, az Európai Parlament egyetértését követően.

(3) A kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépésének időpontjától, illetve ennek hiányában a (2) bekezdésben említett bejelentéstől számított két év elteltével a Szerződések az érintett államra többé nem alkalmazhatók, kivéve ha az Európai Tanács az érintett tagállammal egyetértésben ennek a határidőnek a meghosszabbításáról egyhangúlag határoz.

(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában az Európai Tanácsnak, illetve a Tanácsnak a kilépő tagállamot képviselő tagja az Európai Tanács, illetve a Tanács rá vonatkozó tanácskozásain és a rá vonatkozó határozatok meghozatalában nem vesz részt.

A minősített többséget az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően kell meghatározni.

(5) Amennyiben az az állam, amely kilépett az Unióból, később újra felvételét kéri, kérelmére a 49. cikkben megállapított eljárást kell alkalmazni. (https://eurlex.europa.eu/legalcontent/HU/TXT/?uri=celex%3A12012M%2FTXT (2020-12-11))

[3] https://eur-lex.europa.eu/content/news/Brexit-UK-withdrawal-from-the-eu.html?locale=hu (2020-12-10)

[4]https://www.gov.uk/guidance/changes-to-international-trade-mark-registrations-after-the-transition-period (2020-12-10)

[5] https://brexit.kormany.hu/szellemi-tulajdonjog (2020-12-09)

[6] https://www.gov.uk/guidance/changes-to-international-trade-mark-registrations-after-the-transition-period#renewals-and-restoration (2020-12-14)

[7]https://www.euronews.com/2020/12/08/brexit-uk-agrees-to-withdraw-controversial-plan-to-breach-international-law (2020-12-11)