A védjegyek vállalatjelző szerepe

Az információs társadalom kialakulásával új időszak kezdődött el az iparjogvédelem területén, hiszen a II. világháború után felgyorsult a technikai fejlődés. Az iparjogvédelem a történelem során mindig is szoros kapcsolatban állt az adott korszakban, valamint történelmi időszakban fennálló technikai fejlettség szintjével.[1]

Az iparjogvédelem egyik legfontosabb jogintézménye a védjegy, amely jelentőségének fokozódását mutatja, hogy a Brand listán egyre tör előre. A márka szó értelmének definiálására az angoloktól származó brand szót alkalmazzák. E meghatározás egy gyűjtőfogalom alá sorolja egy adott áru, termék, szervezet, szolgáltatás arculatát, logóját, termékeit, ezek minőségét és mindazt, amit a fogyasztók illetve az egyéb érintettek gondolnak a márkanév hallatán az adott áruról, termékről, szolgáltatásról, vagy szervezetről. Ezek meghatározzák a piacon a márka pozícióját, ez ad összehasonlítási és megkülönböztetési alapot a versenytársakkal szemben. Az igazi brand felépítése rendkívül időigényes procedúra, amelynek során a szervezetek célja az általuk értékesített áru, termék, vagy szolgáltatás megkülönböztetése a versenytársak árutól, termékeitől, vagy szolgáltatásaitól.

Az eladások érdekében kívánatosabbá kell váljon a márka a vásárlók számára, mint a hasonló kategóriájú áru, termék, vagy szolgáltatás. A márka piacon szerzett helyzete alapján versenyelőnyre tesz szert a márkázott termék, áru vagy nyújtott szolgáltatás.

Általában a márka értelme, hogy az eladó termékeit vagy szolgáltatásait azonosítsa és megkülönböztesse a versenytársakétól. Rendkívül hasonló, viszont a brand, mégsem azonos a védjeggyel, hisz ez utóbbi egy regisztrált árujelző, amelynek feladata, hogy árukat vagy szolgáltatásokat különböztessen meg egymástól, illetve hogy bizalmat keltsen a fogyasztóban.[2]

Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a védjegy, mint árujelző használata, azonban ma már közvetve vállalati jelző is, mivel nem csupán az adott terméket, illetve szolgáltatást minősíti, hanem az azokat kibocsájtó, gyártó illetve szolgáltatást nyújtó vállalatokat is.

A védjegy az árujelzők csoportjába tartozik, mivel individualizál, sőt az árujelzők legfontosabb fajtája. Ugyanakkor fontos az a szerep, hogy ne csak a megjelölt árura, hanem az azt gyártó vállalatra, a szolgáltatást nyújtó cégre is utaljon.

Magyarországon a goodwill kifejezésnek nincs magyar megfelelője, mégis legfőképp a vállalati jó hírnévvel, a fogyasztói és vásárlói értékítéletekkel azonosítható. Egy cég, vállalkozás jó hírneve azonban rengeteg dologtól függ, ide tartozhat tevékenységének, szolgáltatásainak valamint árui minőségének színvonala, a reklámozás minősége, az egyes termékeinek a külső megjelenése. Mindezek biztosítására, elősegítésére szolgálhatnak a védjegyek.

Emellett rendkívül jelentős gazdasági szerepe is van, mivel lehetővé teszi az egyes áruk, szolgáltatások megkülönböztetését, elkülönítését más vagy mások áruitól, szolgáltatásaitól. Ezen felül a védjegynek e megkülönböztető jellegének köszönhetően tudnak a fogyasztók, a piaci szereplők, versenytársak megfelelően tájékozódni, továbbá a védjegy hozza létre a köteléket az áru és az azt kibocsájtó vállalat vagy gyártó között.[3] 

A valamely vállalkozás által használt védjegy sokszor az adott firma kereskedelmi stratégiájának eszköze, amelyet a termék, szolgáltatás származásának, minőségének szavatolása mellett hirdetési, reklámozási célból vagy a fogyasztói társadalom bizalmának létrehozását célzó jó hírnév megszerzése végett használnak.[4]

Mindezek alapján megfigyelhető, hogy a védjegy árujelző szerepe mellett egyre inkább érvényesül a vállalati jelző szerep is. A védjegyek kifejezik az adott áru vagy szolgáltatás minőségét, jelezve ezzel a gyártó munkájának minőségét. A védjegy azáltal, hogy meghatározott árut, szolgáltatást meghatározott vállalathoz köt, kifejezi, és egyben igazolja is az adott termék, szolgáltatás származását, eredetét.

Az adott védjegy általában a reklámozás legfőbb eszköze a védjegyjogosult vállalat vagy cég számára, ugyanis a védjegy az árusított termék, a nyújtott szolgáltatás minőségét is tanúsítja. A fogyasztóknak és a védjegyjogosultnak egyaránt az a legfőbb érdeke, hogy azon termékek, szolgáltatások minél jobb minőségű termékek, illetve szolgáltatások legyenek, amelyeken a jogosult vállalkozás védjegye szerepel, vagy amelyeken az bármilyen módon fel van tüntetve.[5]

Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata[6] alapján a védjegy kulcsfontosságú szerepe az, hogy igazolja az adott védjeggyel megjelölt termék vagy szolgáltatás származását a végső vagy az egyéb felhasználók számára, ezáltal biztosítva azt is, hogy a fogyasztó képes legyen megkülönböztetni más vagy mások áruitól, szolgáltatásaitól az összetévesztés esélye nélkül az adott védjeggyel megjelölt szolgáltatást.[7]

A jövőbeli esetleges problémák elkerülése érdekében nevünk, illetve védjegyünk megválasztásakor, rendkívüli gondossággal kell eljárni, érdemes akár védjegyjogász vagy más szakember bevonásával részletes név-, illetve védjegykutatást végezni, mivel megvalósul a védjegybitorlás, amennyiben valamely cégnév, csupán ékezetekben különbözik meghatározott védjegytől, illetve ha valaki a jogosult hozzájárulása nélkül használja cégnevében a már más által lajstromoztatott védjegyet.[8]

Írta: Dr. Árkosy Lilla

[1] Jakab Éva: Szerzők, kiadók, kalózok: A szellemi alkotások védelmének kialakulása Európában, Budapest, 2012. 13. o.

[2] Pintz György: Védjeggyel a csúcsra! Pintz és Társai Budapest, 2010. 18. o.

[3] Bacher Gusztáv: A Védjegyoltalomból eredő jogok és kötelezettségek, in: A védjegytörvény magyarázata, Budapest, 2014., 193. o.

[4] Bacher Gusztáv: A Védjegyoltalomból eredő jogok és kötelezettségek, in: A védjegytörvény magyarázata, Budapest, 2014., 194. o.

[5] Bacher Gusztáv: A Védjegyoltalomból eredő jogok és kötelezettségek, in: A védjegytörvény magyarázata, Budapest, 2014., 193. o.

[6] C‑53/11. P. sz. ügy OHIM kontra Nike International, C‑488/10. sz. ügy Celaya Emparanza y Galdos Internacional kontra Proyectos Integrales de Balizamientos, C‑191/11. P. sz. ügy Yorma's kontra OHIM, C‑90/11. és C‑91/11. sz. egyesített ügyek Strigl és Securvita kontra Deutsches Patent- und Markenamt és Öko-Invest, C‑190/10. sz. ügy Génesis kontra Boys Toys és Administración del Estado, C‑334/11. P. sz. ügy Lancôme kontra OHIM.

[7] Bacher Gusztáv: A Védjegyoltalomból eredő jogok és kötelezettségek, in: A védjegytörvény magyarázata, Budapest, 2014., 194. o.

[8] Görög Márta: Egyéb árujelzők védelme, in: A védjegytörvény magyarázata, 586. o.