Tervezőasztaltól a védett találmányig

Mesélj a projekt elejéről! Honnan jött az ötlet?

Mindannyian a BME építészmérnöki karára jártunk, ahol 2009-ben tudományos diákköri dolgozatot írtunk, amelyben a – szakszóval élve – köztéri ivóvízhiány problémakörét dolgoztuk fel, magyarán, hogy miért nem lehet köztéren ivóvízhez jutni. A kérdés vizsgálata során arra jutottunk, hogy az ideális megoldás mindenféleképp egy olyan szezonálisan üzemeltethető kúthálózat létrehozása, amely egy meglévő, kiépített hálózathoz csatlakozna. Ekkor fedeztük fel a tűzcsapok hálózatát és elhatároztuk, hogy készítünk egy olyan tárgyat, amely átalakítja a tűzcsapokat ivókúttá. Ezt a tárgyat neveztük el Ivócsapnak.

Milyen volt az ötletetek fogadtatása?

Amíg az öltet az elv szintjén maradt, jobb esetben értetlenséget, rosszabb esetben komoly negatív reakciókat tapasztaltunk. Rossz minőségű lesz, műszakilag megoldhatatlan, elhordják fürdővíznek, senkit nem fog érdekelni stb. Ennek ellenére elhatároztuk, hogy legalább egyszer mindenképpen kipróbáljuk, és önköltségen legyártottunk egy prototípust, amelyet 2013 nyarán több fesztiválon is teszteltünk. A fogadtatás nagyon pozitív volt, sok lendületet kaptunk, és bebizonyosodott, hogy az ivócsap jó vízszolgáltató megoldás hőségriadók, fesztiválok alkalmával.  Ezután egy ideig egyetemi tanulmányainkra fókuszáltunk, így a projekt kissé háttérbe szorult, de 2014-ben újult erővel elindultunk a Design Terminál Smart City Lab Budapest pályázatán, amelyet víz témakörben megnyertünk. A pályázat támogatást nyújtott termékfejlesztésre és 11 db ivócsap legyártására, illetve ekkor először lehetőségünk nyílt együttműködni a Fővárosi Vízművekkel.

Mi vett rá titeket, hogy ötleteteket levédjétek?

Amikor a Vízművekkel közösen kezdtünk dolgozni a projekten a pályázat keretében, több jogásszal is beszéltünk, és mindegyikük azt mondta, hogy el kellene indulni a szabadalmaztatás irányába. Számos irodát megkérdeztünk, de az árakat látva elborzadtunk. Végül a véletlen hozta úgy, hogy találkoztunk Pintz Györggyel, aki azt javasolta, hogy legyünk egy Pro Bono projekt tesztalanyai, amellyel megtakaríthatjuk a szabadalmi ügyvivő díját. Ennek a felkérésnek végül örömmel eleget is tettünk.

Hogyan találtatok befektetőket?

Ez alapján mi egy kicsit kivételnek számítunk, mert mi már a kezdet kezdetétől a különböző vízművekkel és önkormányzatokkal partnerségben dolgoztunk, így nem kellett külön a kockázati tőke hozzájárulását keresni.

A jövőt szem előtt tartva természetesen folyamatosan fejlesztjük az üzleti modellünket. Az ehhez tartozó egyik következő ötlet, hogy lehessen ivócsapokat „örökbefogadni.” Ez úgy nézne ki, hogy tipikusan egy nagyobb vállalat presztízs vagy marketing megfontolásokból örökbe fogadja mondjuk az irodaháza körüli négy-öt csapot. Ezzel a vállalati felelősségvállalás jegyében cselekedhetnek egy élhetőbb város megvalósításáért.

Milyen marketingstratégiát alkalmaztok az Ivócsap projekt népszerűsítésére?

Tisztában vagyunk vele, hogy a jó márka igen fontos, és hogy ezt a terméket is brandingelni kell. A vízművekben ebben is maximálisan partnerekre találtunk, hiszen nekik az ivóvíz presztízsének emelése egyik kiemelt céljuk.

Mit tanácsoltok azoknak, akik még nem vágtak bele?

Röviden azt, hogy merjenek. Kicsit hosszabban azt, hogy kitartó munkával és alapos tervezéssel az akadályok átugorhatók. Mi is először azt gondoltuk, hogy a vízművek, mint nagy állami intézmény, teljesen megközelíthetetlen. Ehhez képest együttműködő partnerre leltük benne, és kitartó munkával haladunk a siker felé.

Az Ivócsapról projektről bővebben ide kattintva olvashat.