A Negro szomorú kimúlása

Induljunk a kezdetektől! A Negro cukorkát 1925-ben találta fel az olasz származású Pietro Negro Budapesten, akinek az a zseniális ötlete támadt, hogy a keménycukorka-termeléssel keletkező, egyébként kidobásra kerülő törmelékcukrot is fel lehetne használni, ráadásul egy rendkívül hasznos formában - toroktisztítóként. Bár újabban a rasszizmus vádja is felmerült a cukorkával kapcsolatban, láthatjuk, hogy a név nem a negroid rasszra, hanem az alkotó nevére, illetőleg a fekete színre és a kéményseprőkre utal.

Amennyiben levédené találmányát vagy márkáját, keressen minket!

Forrás: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/

A Negro cukorka túlélte a huszadik század összes rendszerváltozását, és mindvégig megőrizte népszerűségét. Nevének, valamint sajátos grafikájának (a stilizált kéményseprőt ábrázoló képnek) védjegyként való bejelentésével azonban a gyártó Győri Keksz egészen 1991-ig várt, és akkor is csak Magyarország vonatkozásában védette le a nevet és a logót. A védjegyekről tudni érdemes, hogy azok a területiség elvére épülnek, vagyis valaki alapvetően csak abban az országban rendelkezik kizárólagos joggal az adott név vagy ábra használatára, ahol az bejegyzésre került. A Negro gyártói tehát valószínűleg úgy gondolták, hogy a magyar piacon kívül máshol nem szeretnék forgalmazni a terméket, ezért egyetlen másik országra sem kértek védjegyoltalmat.

Időközben a Győri Keksz tulajdonosa az édesség-ipari óriáscég, a Mondelez lett (attól most tekintsünk el, hogy a Szerencsi is gyárt Negrót, ez ugyanis megállapodáson keresztül történik, a két cég között nincsen jogvita). A Negro honlapja még azt az érzést kelti, hogy minden rendben van, de szemfülesek felismerhetik, hogy az oldal 2015-ös állapotot mutat. Több hírportál szerint azonban 2016-tól kezdve a Mondelez éppen vevőt keres a győri üzemnek, „ahol a Negrót is gyártják, összesen 83-an dolgoznak; 59 saját, 19 kölcsönzött munkásuk és 5 portásuk van”. Erre a lépésre az a terv indította őket, hogy inkább a nemzetközileg ismertebb Halls gyártására fókuszáljanak.

Ebben a helyzetben vajon kinek szúrna szemet, hogy egy szerb cég, akik állításuk szerint szintén az 1920-as évek óta, sőt még korábban kezdték az édességipari termelést, éppen be szeretné jegyeztetni a saját Negro védjegyét, többek között Magyarországon is? Sőt, ők nem bízták a dolgot a véletlenre: egyből nemzetközi védjegyre jelentkeztek - ami nem azt jelenti, hogy a világ minden országában levédetnék a nevet vagy a csomagolás sajátos ábráját, hanem azt, hogy a meghatározott országokban az első bejelentés dátumától kezdve őket fogja illetni a kizárólagos jog, hogy a végjegyet használják. Csemegézzünk egy kicsit a listából: a választott országok magukba foglalják Németországot, Franciaországot, az USA-t, a Benelux államokat, Ausztriát, Bulgáriát és Romániát is.

Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az említett szerb cég Szerbiában már 1995-ben bejegyeztetett egy olyan védjegyet, amelyen a „NEGRO” név, illetőleg a stilizált kéményseprő-ábrázolás, tehát a klasszikus negrós zacskó képe látható:

Továbbá olyan állításokat is olvashatunk, hogy a szerb gyár a cukorka termelését már 1917-ben megkezdte. Ez azonban a védjegy használatának szempontjából nem releváns, hiszen a védjegy nem magát a terméket védi - a magyar Negro cukorka receptjét a mai napig üzleti titokként őrzik - hanem a megjelölést (szót, ábrát stb.). És míg Pietro Negro neve alapján az eredeti magyarországi gyártónak megvolt az oka, hogy ezt a nevet válassza, a szerbek esetében ez az ok nemigen világos - különösen a klasszikus kéményseprő-ábra használatáról nehéz elhinni, hogy a magyar cukorkás zacskóktól függetlenül jutott az eszükbe az, hogy nekik mindenképpen ilyen kell.

Mindenesetre, míg a kéményseprő-ábrás zacskó és a Negro név használatára a szerb cégnek alapesetben Szerbia területén joga van, addig a magyarországi használat egy másik történet. Itt a Győri Keksz, illetve a Mondelez felszólalhatna a védjegy bejegyzése ellen, amíg az bejegyzés alatt áll (az erre nyitva álló határidő hamarosan, a hónap végén letelik) arra hivatkozva, hogy neki már korábban bejegyzett hasonló védjegye van; esetleg bejegyzés után bíróság előtt kérhetné a már bejegyzett védjegy törlését rosszhiszemű bejelentésre való hivatkozással.

De miért is zavartatná magát a Mondelez, mikor éppen a Negro termelését akarja felszámolni? Miért fordítana pénzt és energiát egy csak Magyarországon népszerű márka kizárólagosságának fenntartására, hogyha helyette Halls cukorkát akar Lengyelországban termelni?

A Negro szomorú kimúlásának története egyben az iparjogvédelmi tudatosság hiányának története is: a szerb cégnek láthatólag megéri pénzt áldozni arra, hogy több országban levédesse a nevet és a csomagolást, sőt még a cukorkák külső kialakítását is - de láthatóan főleg Magyarországon. Vajon miért? És a magyar Negro gyártói miért nem előzték meg őket? Hogyha a magyar Negro nemzetközileg ismertebb lenne, lehetséges, hogy Halls helyett most Negrót kezdenének gyártani Lengyelországban.

Természetesen a Negro továbbra is népszerű marad Magyarországon, hiszen valaki biztosan gyártani fogja, hogyha megveszik a Mondelez győri gyárát - de komoly konkurenciát kaphat olyan termékek formájában, melyeket rendkívül könnyű összetéveszteni vele. A történetből tehát több tanulság származik: mindenekelőtt az, hogy minden cégnek előre érdemes átgondolnia a szellemi tulajdonának (szabadalmak, védjegyek) védelmével kapcsolatos stratégiáját, illetve azt, hogy mely országok lehetnek potenciális piacok a termékeinek. Nem gondoljuk, hogy a szerbek viccből nyújtottak be védjegybejelentéseket a NEGRO-zacskókra nem csak a környező, de a nyugat-európai országokban is.