Ábrás vagy szóvédjegyet érdemes-e bejelentenem?

A védjegybejelentés során az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen megjelölést szeretnénk levédeni. Manapság már hang és hologram védjegyeket is le lehet védeni, de azért a két leggyakrabban választott verzió az ábrás és a szóvédjegy.

Egy ábrás védjegy mindig elősegíti a védjegy megkülönböztető képességét. A vállalkozások üzleti szempontok miatt szívesen alkalmaznak „leíró jellegű”, könnyen megjegyezhető, a termékre utaló neveket. A Hivatal a leíró tartalmat hordozó szóvédjegyeket gyakran elutasítja, arra hivatkozva, hogy nincs megkülönböztető képességük. Egy ábrával ellátott („kombinált” ill. „összetett”) védjegy megkönnyíti a bejegyzési folyamatot. Egy apró megkülönböztető elem (ábrás elem) formai szempontból általában kikezdhetetlenné teszi a bejelentést, legalább is, ami a leíró jelleget illeti. Ebből a szempontból az ábrás védjegy előnyösebb, mivel kisebb a hivatali elutasítás kockázata.

 Az ábrás védjegyek sok formában megjelenhetnek. Ezek közé tartozhatnak logók, szimbólumok, ikonok, betűtípusok vagy grafikai elemek, amelyek egyedi és könnyen azonosítható vizuális megjelenést adnak egy vállalkozásnak vagy terméknek. Az ábrák képesek sokkal gyorsabban és hatékonyabban kommunikálni, mint a szavak vagy a szövegek, és képesek emlékezetessé és felismerhetővé tenni a vállalkozást vagy a terméket.

A szóvédjegy előnye, hogy a logó grafikai kinézetének megváltozása esetén nem lesz szükség újabb védjegybejelentésre. Önmagában az ábra (logó) megváltozása egyébként nem feltétlenül követeli meg az új védjegybejelentést. Ha a logó csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben változik, az új logó ugyanúgy a régi védjegy használatának minősül.

Kézenfekvő megoldás tehát, ha olyan védjegyoltalmat szereznek, melyben a vitatható megkülönböztető képességgel rendelkező szavakon kívül valamilyen más ábrás elem szerepel. Ha van egy ábrás elem, akkor a Hivatal lajstromozni fogja a védjegyet, és az nem fog kiderülni a lajstromból, hogy a védjegy szóeleme végül is rendelkezik-e megkülönböztető képességgel vagy sem. Ez a bizonytalanság a bejelentő javára szolgálhat, mert amíg nem állapítja meg egy hatóság, hogy a szó leíró jellegű, addig másokkal (laikusokkal) szemben hivatkozhat arra, hogy védett a megjelölés. A jogi érvényesíthetősége persze az ilyen védjegyeknek más kérdés.

Alternatív opció lehet még, a szóelemmel ellátott ábrás védjegy. Azonban ez közel hasonlóan funkcionál, mint az ábrás védjegy és sok ország Hivatal sem tesz a bejelentés során különbséget.

Összefoglalóan tehát elmondható, hogy a szóvédjegy hátránya, hogy az olyan jelzések, amelyek leíró jellegűek és nincs megkülönböztető képességük, illetve amelyek általánosak az adott nyelvben vagy a kereskedelmi gyakorlatban, alkalmatlanok védjegyként történő bejegyzésre. Azt is fontos figyelembe venni, hogy más védjegyektől eltérő legyen a megjelölésünk. Legtöbbször egy ábra segíthet ezeket a problémákat kiküszöbölni, azonban egy ábrás védjegyet könnyebb is lesz megkerülnie egy későbbi bejelentőnek, mint egy szóvédjegyet. Arra is van lehetőség, hogy mindkettő opcióval élünk, de ez esetben ez két külön bejelentésnek fog minősülni.