A szabadalmaztatási eljárás buktatói - 2. rész

Ahhoz, hogy elkerüljük a szabadalmaztatás buktatóit, már előtte résen kell lennünk. Meg alatta. Meg utána is. Korábbi cikkünkben elkezdtünk egy helyre gyűjteni néhány gyakoribb problémát, amelyről érdemes beszélni. A gyűjteményt ezúttal folytatatjuk.

Kontárok és társaik

- A hiszékenység vámszedői a feltalálókat sem kerülik el. Közzététellel nemzetközi adatbázisokba is bekerül találmányunk, nevünk, címünk. Innen már csak szoftver kérdése, hogy adatainkat kigyűjtsék olyan rosszhiszemű „szolgáltatók”, akik hivatalosnak látszó, hatósági iratokhoz megtévesztésig hasonló papírokon közzétételt, borsos áru (1500-2000 EUR) publikálást számlázzanak le a gyanútlan félnek. A bűntető jog eszközeivel nem lehet fellépni ellenük, mert a halvány angol apró betűk között felismerhető, hogy csak szolgáltatást kínálnak. Egyébként abból is értéktelent.

Akinek van szabadalmi ügyvivője, nyilván nincs veszélyben; nemigen akad bolond, aki előbb fizet, és csak utána kérdez. Képviselő nélkül azonban bajba kerülhetünk. Jó tudni, hogy a hatóságok kizárólag a szabadalmi ügyvivő útján tartják a kapcsolatot az ügyféllel, ezért minden közvetlen megkeresést eleve gyanúval kezeljünk. A szabadalmi ügyvivő pedig az előírásoknak megfelelő, szabályos forint számlát ad.

- Szabadalmi és védjegy ügyekben különösen óvakodnunk kell az internetes ügyeskedőktől is, mert nem könnyű felismerni őket. A Google felé fizetett hirdetéssel sokszor az első helyen kínálják magukat. Látványosnak vélhető honlapjuk kizárólag ollóval készült a Wikipédia, a nemzeti hatóság és a gyakorlott szabadalmi irodák honlapjának felhasználásával. Általában középfokú iparjogvédelmi ismerettel és ügyvédi segédlettel dolgoznak. Felismerhetők arról, hogy cégnevükön túl személyes nevüket, arcukat nem adják tevékenységükhöz. Gyakorlott szabadalmi ügyvivőt nem látnak az ügyek.

Jó, ha tudjuk, hogy ügyfélképviseletre jogosult szabadalmi ügyvivő cégszerű körülmények között csak szabadalmi irodában vagy szabadalmi iroda kft-ben dolgozhat. A szabadalmi ügyvivők Etikai Szabályzata tiltja, hogy szabadalmi ügyvivő felhajtó, ügynök útján kapjon munkát. Tanácsadó cégek pedig nem jogosultak ilyen tevékenységre, nem rendelkeznek sem az előírt szakmai biztosítással, sem kamarai kontrollal, cégvezetésük nem tett a titoktartásra esküt. Nem tudhatjuk, hogy kire bízzuk védjeggyel kapcsolatos céginformációinkat, találmányunkkal kapcsolatos bizalmas fejlesztéseinket. És akkor a hozzáértésről még nem is beszéltünk.

Jó, jobb, legjobb?

Szabadalmaztatás esetén 20 évre alapozzuk meg találmányunk sorsát. Nem mindegy, hogy ha egy multinak felajánljuk megvételre, akkor az csak mosolyog a hátunk mögött, vagy netán megveszi a licencet. Nagyon sok múlik ezért a szabadalmi ügyvivőn. Csak a legjobb lehet elég jó. E téren óvakodjunk a munkanélküli szakértőktől, egykori elbírálóktól, nyugdíjas feltalálóktól és egyesületeiktől. Csak aktív szabadalmi ügyvivőtől remélhetünk naprakész információt és nemzetközileg kompatibilis szabadalmi dokumentációt. Hogy ezért kétszer annyit kell fizetni? Igen, legalább annyit! A nemzetközileg versenyképes munkát meg kell fizetni, de ez még mindig kevesebb, mintha külföldön vennénk igénybe hasonló szolgáltatást. Az igazán költséges azonban az, amikor egy elrontott magyar bejelentést kell külföldön folytatni, vagy ha licencvétel helyett egyszerűen megkerülik szabadalmunkat.

Külföldi keverem-kavarom

Apropó megkerülés, de nem az, amiről az előbb beszéltünk. Külföldi szabadalmaztatás során a legtöbb ország megköveteli a helyi szabadalmi ügyvivői képviseletet. A nagyobb szabadalmi irodáknak van minden országban partnerirodájuk. A jog szerint a magyar ügyvivő ilyenkor csak a kiválasztásért felel, a meghatalmazást közvetlenül az ügyfél adja ki a külföldi iroda felé. A külföldi irodák a kapcsolatot kizárólag a magyar irodán keresztül tartják az ügyféllel. Általában sem divat, hogy közvetlenül elvállaljanak külföldi laikus ügyféltől ügyet, hiszen idegen nyelven senki sem magyaráz szívesen alapdolgokat. Az ügyvivő irodák fél szavakból is megértik egymást, és a magyar ügyvivő mondja el a részleteket az ügyfélnek. Ez díjmegtakarítást is jelent egyben. A képviseleti kapcsolat általában kölcsönös. Az ügyfél kizárólag magyar számlát kap, magyar irodától. A számla általában egy összegben tartalmazza a külföldi díját, a magyar ügyvivő munkadíját, jutalékát. Ez utóbbi többnyire kevesebb, mint ami kedvezményt kap a magyar fél, ezért, ha az ügyfél közvetlenül utazna ki, és kint keresne ügyvivőt az feltehetőleg drágább lenne.

Nagyon ritkán előfordul, hogy a feltaláló úgy véli, a bejelentés után már nincs szüksége magyar szabadalmi ügyvivőre, és megkísérli rövidre zárni a kapcsolatot. Ez több okból is hibás lépés. Továbbra is szükséges, hogy magyar értelmezésen keresztül kapja a feltaláló az információt, illetve, hogy a külföldi fél is szakszerű viszont választ kapjon. Legfeljebb e munkadíjat tudná megtakarítani, a többi díja inkább magasabb lenne. Nagyobb gondot okoz, hogy a kialakult nemzetközi gyakorlat szerint ilyenkor a partneriroda azonnal jelzi ezt a tényt magyar partnerének, és eldöntik, hogy nyelnek-e egyet, vagy mindketten felmondják a képviseletet. Utóbbi esetben a találmánynak általában annyi, mert a feltaláló, vagy képtelen más képviselőt találni, vagy a képviseletváltás díja, az anyagok újratanulmányozásának díja, esetleg egy közelgő határidő lehetetlenné teszi az eljárás folytatását.

Előbb belbecs, aztán külcsín

Termékek, eszközök esetén nagyon jó, ha gondolunk a külső kialakítás védelmére is. Ezt a védelmet hívjuk formatervezési mintaoltalomnak, ha nem is látott soha formatervezőt. Fontos, hogy a külső védelmet egységben kezeljük a belső műszaki megoldás védelmével, és egy kézben legyen mindkét oltalomszerzés bonyolítása. Bizonyos esetekben újdonságrontó lehet egy ügyetlen ügyintézés.

„Mitakarahivatal?”

Sok feltaláló megijed a Hivatal határozatától, #kutatási jelentésétől. Nem értik, hogy miért hoz fel a Hivatal olyan iratokat, aminek semmi köze sincs találmányukhoz. Néha a hivatali szóhasználat is félelmet kelt bennük.

Ne ijedjünk meg, mert nem eszik olyan forrón a kását! A Hivatal a feltalálói tevékenységet is vizsgálja. Ennek kapcsán más – persze nem túl távoli – területről is felhozhatnak dokumentumot, ha egy szakembertől elvárható annak ismerete. Két különböző műszaki információ ismeretében lehet, hogy nem is olyan hatalmas újdonság találmányunk. Ilyenkor a szabadalmi ügyvivő feladata, hogy megpróbálja meggyőzni az elbírálót arról, hogy találmányunk mégis feltalálói tevékenységen alapul. Ez persze nem zárja ki azt, hogy az elbíráló egyszerűen téved, hiszen a kutatásnál még nem mélyed el túlzottan a talált iratokban. Nem kell megijednünk a szövegezésen, hogy ilyen és olyan paragrafusoknak nem felel meg találmányunk. Ez nem a feltaláló vagy az ügyvivő hibája, egyszerűen következmény, hisz, ha például van olyan irat, amely kérdésessé teszi a feltalálói tevékenységet, akkor a találmány már emiatt nem felel meg a vonatkozó paragrafusnak. Amúgy egyetlen hivatal sem jogosult egy találmányt elutasítani, anélkül, hogy előtte ne adjon lehetőséget a feltalálónak – az elutasítási indokok tekintetében – álláspontja kifejtésére. Ez is szabadalmi ügyvivői feladat, ráadásul díja sokszor nem kevesebb, mint egy új leírás készítéséé.

Babérján ülhet a győztes?

Egy jog akkor ér valamit, ha be is lehet tartatni. A szabadalom adta kizárólagos jog örömhír, de – lássuk be – elsősorban a mi érdekünk. Ez ügyben nem várhatjuk az államtól vagy bárki mástól, hogy helyettünk ügyeljen jogainkra. Az ellenünk elkövetett jogsértést nekünk kell figyelni, ha ilyet észleltünk nekünk kell jelezni. Szabadalmi ügyvivő ebben is tud segíteni. Védjegyeknél különösen fontos a piac monitorozása, nem tűnik-e fel hasonló név területünkön. Szabadalmi ügyekben a helyzet még bonyolultabb, hiszen adott esetben összetett, bonyolult termékekről, berendezésekről, technológiákról van szó. Célszerű, ha a védelmünk a szabadalmon túl ki van egészítve formatervezési oltalommal (ennek esetleges bitorlása könnyen felismerhető), és védjegyoltalommal. Jogaink figyelését kérhetjük a NAV-tól (a még meglévő határállomásokon történő vámfigyelés keretében), illetve az EU határain is kezdeményezhetünk vámfigyelést. Folyamatosan monitoroznunk kell az internetet, nem tűnik-e fel bitorló termék. A jogsértések többsége polgári jog keretei közé tartozik, ezért ezeket nekünk kell dokumentálni, hitelt érdemlően (mert különben letagadják) bizonyítani. A nemzetközi cégek egyöntetű véleménye szerint csak a zéró tolerancia célravezető.